|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 16 találat | lapozás: 1-16 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Nagy Erzsébet 1995. október 21.Nyolc aláíró /köztük Fejtő Ferenc, Méray Tibor, Nagy Erzsébet, a Nagy Imre Társaság elnöke, Kolumbán Gábor, az RMDSZ Szabadelvű Körének tagja és Tibori Szabó Zoltán, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője, Csicsery-Rónay István/ a HTMH-hoz és a Millecentenáriumi Emlékbizottsághoz írt nyílt levelében javasolta, hogy 1996-ban rendezzék meg az Összmagyarság Első Tanácskozását. Ennek világnézetre, pártállásra, vallásra, származásra való tekintet nélkül a világ bármely részén élő magyarok összejövetelének kell lennie. Ezt nem szabad semmilyen irányzatnak kisajátítania. Népünket nem az állítólagos "magyar átkon" való siránkozás, nem a méla honfibú emeli ki mai helyzetéből, hanem akik pozitív választ adnak arra: mit ér az ember, ha magyar, olvasható a levélben. /Magyar Hírlap, okt. 21./2000. november 20.Nagyváradon a költő nevét viselő nagyváradi középiskola díszterme adott helyet nov. 19-én a millenniumi Ady Endre vers- és prózamondó verseny döntőjének. Az előválogatókon 15 váradi és 16 magyarországi versenyző nyert jogot a döntőben való részvételre. A felnőtt kategóriában Nagy Erzsébet lett az első, Gáll Zsuzsa a második (mindketten debreceniek), az élesdi Létay Andrea a harmadik. A diákoknak nyolc díjat osztottak ki. Az első helyet a debreceni Hajdú László Szabolcs érdemelte ki. /Ady-szavalóverseny a Holnap városában. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 20./2001. november 15.Sebestyén Nagy Erzsébet évtizedeken át a lapok /köztük a Dolgozó Nő, Brassói Lapok/ levelezője volt. A Szülőföldem című folyóirat, majd a Magyar Rádió pályázatot hirdetett: ki-ki kutassa fel és mutassa is be a környezetében fellelhető különböző magyar vonatkozású emlékeket. Erre az Emlékév- pályázatra a makfalvi kollégium történetét írta meg. Írását azonnal műsorra tűzték. /Járay Fekete Katalin: Néha maga az élet diktál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./2002. május 8.Szentlány és Fakert akár Arad kertes külvárosai is lehetnének, olyan közel vannak a megyeszékhelyhez. Szentlány bejáratánál egy német cég modern gyárat épített (gyermek és női ruhaneműt készítenek), a nők 70 százalékának biztosít munkát. Az ötvenes évek végén Szentlány helyett Fakert lett a községközpont, s azóta háttérbe szorul a véleményük, kérésük. Például az, hogy a helynévtáblán tüntessék fel a település magyar nevét is. Szentlányon ugyanis 300 magyar él (Fakerten alig félszáz). Hosszú hónapok óta folyik a huzavona az ügyben. - Szentlánynak összetartó erejű református gyülekezete van. A hitélet megerősödése annak tudható be, hogy a településnek hat éve állandó lelkésze van, a szolgálatát odaadással végző Wáritzné Herdean Gyöngyi tiszteletesnő személyében, aki férjével, Wáritz Arthur községi tanácsossal és kisfiukkal megtelepedett Szentlányon. Nagy Erzsébet tanárnő rámutatott: minden esztendőben szembesülnie kell egyes magyar szülők téveszméken alapuló felfogásával, akik a "könnyebben érvényesülnek majd az életben" magyarázattal román iskolába járatják gyermeküket. A II–IV. összevont osztályban nyolc kisdiák tanul magyarul. Első osztályos gyermek egy sincs. - Három éve egyetlen gyermeket sem kereszteltem. Komoly veszélybe került nálunk a magyar óvodai és iskolai oktatás – jegyezte meg a tiszteletesnő. /Balaj Katalin: Szentlány – magyarul is. "A református egyház a helybeliek mentsvára". = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./2002. december 3.Marosvásárhelyen, a 2-es számú Általános Iskolában, Ady Endre születésének 125. évfordulója alkalmával rendeztek verses-dalos összejövetelt, melyen Kilyén Ilka színművész is fellépett. Közreműködött a vendéglátó tanoda Nagy Erzsébet tanárnő vezette Wass Albert irodalmi köre is. /Járay Fekete Katalin: Ifjak szívében él tovább. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./2004. február 12.Általában gyalog teszi meg a Bogdánd és Szilágyszér közötti távot az a három pedagógus, akik Bogdándról járnak ki a munkahelyükre. Közülük a legnehezebb helyzetben Nagy Erzsébet matematikatanárnő van, aki Szilágycsehből utazik nap mint nap a településre. Reggelenként általában 5.45–kor ül buszra szülővárosában, majd miután 6.15–kor megérkezik Bogdándra, onnan gyalog indul el a széri iskolába. Gyalog nyolc kilométert kell megtennie a tanárnőnek, és két bogdándi kollégájának. Mínusz tíz fokos hidegben kellett elindulniuk. Újabban az egyik bogdándi tanárnő édesapja általában elviszi őket a faluba, de ez sem megoldás, hiszen a benzint az önkormányzat nem fizeti. A szilágyszéri pedagógusok fizetését két évvel csökkentették. /Simon Levente: Szér: Naponta tizenhat kilométert gyalogolnak az ingázó pedagógusok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 12./2004. december 30.Az elmúlt hét végén ünnepség keretében adták át Borzonton a Kárpátok Szociális Alapítvány ajándékait Háromkút, illetve Borzont falugondnokának, Nagy Erzsébetnek és György Szabolcsnak, a két Volkswagen kisbuszt és a kapcsolattartást könnyítő maroktelefonokat. Lahner Zoltán, az alapítvány elnöke vázolta, hogy Magyarországon Európában páratlan szolgáltatást hoztak létre a ’90-es évek elején, amely ma 760 olyan helységben működik áldásosan, ahol a lélekszám 600 alá apadt, ugyanakkor 250, százötven–kétszáz lakost nyilvántartó külterületen, tanyán is hasonló – tanyagondnoki – szolgálat segíti az ott élőket. Az egykori Mocsáry Alapítványtól a magyar kormány megvonta a támogatást, az utódjaként létrehozott Kárpátok Szociális Alapítvány két kistelepülés gondjain próbál enyhíteni. A Kárpátok Szociális Alapítvány két esztendőre biztosítja a falugondnokok javadalmazását, utána ez az önkormányzatok feladata lesz. /Bajna György: Falugondnok Gyergyó két szélén. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./2005. január 8.Elkészült a Nagy Imre romániai száműzetésének dokumentumait feldolgozó tanulmány, a tudományos dolgozat a Múzeumi kutatások Csongrád megyében című kiadványban jelent meg. Nastase román ex-miniszterelnök 2002 novemberében, magyarországi látogatásakor adott át Medgyessy Péter akkori kormányfőnek egy dossziét, benne 210 oldalnyi dokumentummal Nagy Imre romániai száműzetéséről. Medgyessy az értékes történeti forrásokat a mártír miniszterelnök lányának, Nagy Erzsébetnek adta át. Amikor Nagy Imrét és csoportját házastársaikkal, gyermekeikkel együtt Snagovba internálták, a külvilágtól, illetve egymástól is elzárva tartották őket. A román titkosszolgálat emberei lehallgatták és jegyzetelték még a családi beszélgetéseket is. A politikusokat hagyták visszaemlékezéseket, naplókat írni, de titokban ezeket is lefotózták. A dokumentumokat románra fordították, majd az állambiztonság archívumába kerültek. Ebből az anyagból kapott most egy dossziéra való másolatot a magyar történészszakma. Még 49 hasonló tartalmú iratcsomó van a román állam birtokában (Nastase ígérte, ezekhez is hozzáférhetnek majd a kutatók). (MTI) /Dokumentumok Nagy Imre snagovi száműzetéséről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./2005. május 24.Május 14-én tartották Marosvásárhelyen a megyei magyartanárok tanácskozását, Soós Katalin magyar szakos tanfelügyelő irányításával. Dr. Fóris Ferenczi Rita, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára Szövegtan és oktatás címmel tartott előadást. A Nagy Könyv-akciót Farkas Ernő nyugalmazott tanfelügyelő a kis- és középiskolások körében részvételi szelvények szétosztásával szorgalmazta. Ezzel egy időben zajlott a magyar nyelv- és irodalom tantárgyverseny megyei szakasza. /Fülöp Ilona és Nagy Erzsébet magyartanárok: Tanácskozás és tantárgyverseny. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./2006. július 3.Július 2-án Nagyzerinden az ünnepi istentiszteleten felszentelték a helybeli, valamint a megyei nőszövetség zászlaját. Seres Géza Arad megyei református lelkész elmondta: bár a Temes és az Arad megyei református egyházközség már 1999-ben önállósult, mégis csak most sikerült megalakítani a megyei nőszövetséget, mert a Dénes József tiszteletes és felesége, Erzsébet asszony Nagyzerindre érkezéséig nem volt, aki a megyei elnökségi tisztséget vállalja. Szolgálatuk megkezdése óta nemcsak az egyházi, hanem azon belül a nőszövetségi és az ifjúsági élet is alaposan felpezsdült a Fekete-Körös-parti településen. Az ünnepségen Pávai Gyula, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke, Csécsi Nagy Erzsébet, a megyei, Fazekas József helybeli történelemtanár Vida Mária, a helyi nőszövetség névadója életéről tartott előadást. A zászlók címerét Siska Szabó Hajnalka tervezte. Az ünnepségen résztvevők ezt követően megtöltötték a helybeli Olosz Lajos Művelődési Ház nagytermét. /Kiss Károly: Felpezsdült a református nőszövetségi élet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./2012. december 4.Falvaink – Háromkút – Neamt megyeA település a Békás-szorostól 15 km-re délre található. Háromkút nevét 1913-ban említették először. A falu a legeltetésre feljáró gyimesiek szálláshelyeiből kezdett kialakulni. Azelőtt Gyergyószentmiklós később a Neamţi megyei Almásmező része volt. 1956-ban az utóbbiból vált külön. Gyergyószentmiklósról a Gyilkos-tó irányából meglehetősen rossz úton lehet eljutni a festői szépségű Kisbékás-patak völgyébe. Aszfaltút nincs, csak köves úton lehet megközelíteni a települést. A Gyilkos-tótól mintegy 15 kilométerre levő Háromkút a Kisbékás-patak két oldalán elszórtan sorakozó házakból áll. A bal parton mintegy ötven család él, zömében magyarok, a patak másik partját alig fél tucat román család lakja. A falu lakói túlnyomórészt gyimesi csángók. Az első telepesek Háromkútra a 19. század közepén érkeztek. Harminc gyimesközéploki gazda vette meg a terület egy részét. Kezdetben csak nyári szállásként lakták a területet, majd lassan állandó lakhelyükké vált. Háromkút három egymáshoz közel álló forrásról kapta a nevét. Legjelentősebb és legszebb a Meleg-forrásnak nevezett bővizű karsztforrás, amely a majd 1800 méter magas Fekete-Hagymás lábánál tör a felszínre. A forrásból kiömlő víz bővizű patak formájában ömlik a Kisbékás-patakba, amelynek kristálytiszta vizében még ma is mosnak az asszonyok. A falu fölé emelkedő fenyvesek már a Nagy-Hagymás Természetvédelmi Terület részét képezik. Háromkút egy élő, élni akaró kis magyar település. A zord körülmények között élő emberek nem akarnak elköltözni, nem vágynak csillogásra, hatalmas vagyonra, vagy kényelemre. Munkahelyre, biztos jövedelemre lenne szükségük ahhoz, hogy az ötödik osztálytól idegenbe kerülő gyermekeik költségeit fizetni tudják. A legnagyobb, ami hiányzik a munkahely, a pénznélküliség itt nagyon nagy. Volt, aki elment külföldre dolgozni, hogy tudja a gyermekét iskolába járatni. A mesebeli szépségű vidék turistaparadicsom is lehetne. Ehhez azonban járható utakra lenne szükség. És arra, hogy a megyék kiegyezzenek, hogy hol vannak a határaik, hová tartozik a település. Háromkút – ahogy az itt élők mondják – a küszöbön van. Vagyis három megye – Hargita, Bákó és Neamţ megyék – határán terül el. A faluban nincs orvos, pap és posta sem. Az itt élő embereknek közel 43 kilométert kell utazniuk ha orvoshoz akarnak menni Gyergyószentmiklósra, de ugyanennyit kell menniük, ha hivatalos ügyeiket akarják elintézni a Gyimesközéploki Polgármesteri Hivatalban. A december 2-i műsorban Imre Anna tanítónő, Prezsmer János (77) gazdálkodó, Prezsmer Imre gazdálkodó, Prezsmer György gazdálkodó, Prezsmer Ilonka háziasszony, Prezsmer István (43) fiatalember, Prezsmer Maricica (30) fiatal családanya, Nagy Erzsébet falugondnok vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi településről. marosvasarhelyiradio.ro Erdély.ma 2014. szeptember 12.Segítség a háromkúti tanoda építéséhezAkár már jövő hónapban befejeződhet a háromkúti iskola építése. Két teherautónyi anyag érkezett a munkálatok folytatásához Magyarországról. Az új tanodára több mint 30 háromkúti gyereknek van szüksége. A 2010-es árvíz nagy károkat okozott a háromkúti iskolában, és alig lábaltak ki a javításból, 2012. március 12-én tűz ütött ki, amely a tanodát a földdel tette egyenlővé. A diákok egy helybéli család ingatlanjába költöztek át ideiglenesen, és elkezdték tervezni egy új iskola építését. Ennek kálváriájáról a tanítónő, Imre Anna, valamint Nagy Erzsébet falugondnok tudna órákon, napokon át beszélni. Szép számmal jelentkeztek olyanok, akik felkarolták az ügyet, létrejött a Hármaskútért Egyesület, a bankszámlára adományok érkeztek, Magyarország számos településén szerveztek jótékonysági esteket a háromkútiak megsegítéséért. A területvásárlásra sor került, ám nehézségek övezték a szükséges engedélyek beszerzését, majd az ingatlan megterveztetése és az építkezés elkezdése váratott magára. Bonyodalmak adódtak szinte folyamatosan, az építő által kivitelezésért kért összeg a lehetőségekhez képest irreálisan magasnak bizonyult, így új csapattal kellett szerződést kötni. Bajtai Erzsébet lelkes támogatója volt az ügynek, az ő halála rendítette meg a tanítónőt reményében, hogy egyszer a munkálatok végére érnek. A gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia az építkezés adminisztrálásának átvállalásával, illetve az anyagok egy részének biztosításával lendítette előre a haladást, de amint Imre Anna mondja, az utóbbi időben újra kezdte reményét veszíteni, hogy kerül támogatás a befejezéshez. Ez a múlt. Kedden ugyanis két teherautó érkezett Háromkútra, Magyarországról hozva a még szükséges anyagokat, a szállítmány vezetője pedig közölte, már gyártják a nyílászárókat is. Október 15-re befejezik az építést – hangzott el sok helybéli előtt, akik a kamionok leürítésénél kalákáztak kedden. Mint kiderült, a magyar államtól érkezett a 8,5 millió forintnyi, ám ennél sokkal többet érő támogatás. Segítség kötelességtudatból Mizsei Attila az Eger melletti Szarvaskőből érkezett, elsősorban neki köszönhető a magyarországi támogatás. Elmondta, ő látszerész, és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik. Egy alkalommal, úgy másfél esztendeje, amikor épp a kárpáti borzderes fajta után kutatott, hogy visszatelepítse az országban már kiveszett faját Magyarországra, Háromkúton is megfordult. Meglepte a vendégszeretet, megdöbbentette viszont a hír, hogy leégett az iskola. Követte az építkezés folyamatát, azt is látta, hogy a források elapadóban. Ekkortájt jutott el hozzá a hír, hogy a magyar kormány támogatásával Kassán felépült egy iskola. További lépéseit a lehető legegyszerűbben tálalta: „Írtam egy levelet Répás Zsuzsának, hogy segítség kellene Háromkútra, és egyszer csak megérkezett a támogatás. Az egyesület számlájára jött a pénz, de úgy láttam jónak, ha az anyagokat Magyarországon vásároljuk meg. Sok ismerősöm van az építőiparban, gyártói, beszerzési áron tudtam a termékekhez hozzájutni. Ráadásul Romániában az anyagárak jó húsz százalékkal magasabbak, mint nálunk. Az anyagok több mint nyolcvan százalékát hoztuk most, otthon pedig gyártják a nyílászárókat, melyek árát úgy alkudtuk ki, el is hozzák, be is szerelik. Pár héten belül mindez megtörténik” – mondja, arra a kérdésre pedig, hogy miért vállalta fel ezt a feladatot, röviden válaszolt: semmi más nem volt részéről, mint a kötelességtudat. Az diktált. „Ez nem egy kihalóban lévő falu” „Hála a Jóistennek, a sors úgy hozta, hogy megismertük Attilát. Akkor jött, amikor a reményt már elvesztettem. Bizakodom, hogy most már befejezzük a munkát”– mondja Imre Anna tanítónő. A 150 lakosú Háromkút új tanépületben több mint 30 iskolásnak és óvodásnak lesz helye, a tetőteret is beépítik majd, ahol pedagógusok szolgálati lakása mellett vendégszobák lesznek. Az oktatók közül jelenleg ugyanis csak Annácska háromkúti, tanítótársának és az óvónőnek is csak tanévközben otthona Háromkút. „Ez nem egy kihalóban lévő falu, sok a gyermekek, és mindegyikük megérdemli, hogy olyan oktatásban legyen része, mint bármelyik más vele egykorúnak az országban. Azt akarom, hogy a legjobbat hozzuk ki a gyermekekből, és szeressenek ide járni” – mondja a háromkúti születésű tanítónő. Portik-Hegyi Kelemen főesperes is a helybélieket dicsérte a kalákázásért, és hogy minden család pótolt a tetőzetbe az egyháztanáccsal megegyezettek alapján, sőt a háromkúti búcsús mise perselypénze is az iskolaépítést szolgálta. Elégedett az építők munkájával: „olyan emberek, akik nem a pénzt nézik. Olyan, mint, amire gyerekkoromból emlékszem, hogy a kimondott szó többet ér száz papírnál” – fogalmazott. A főesperes örvendene az októberi munkálatbefejezésnek, de a realitás vele azt mondatja, hogy csak hónapokkal később lesz beköltözésre alkalmas az iskola. Balázs Katalin, Székelyhon.ro 2016. február 1.Tudásátadás stressz- és tudománymentesenTokány készült vasárnap este az alfalvi művelődési ház udvarán. Volt, amivel meglocsolni is, hiszen sokan érkeztek, és nem üres kézzel. Sándor Csaba az ötletgazda. A helyszínt is ő választotta, a miértre a válasza egyszerű: „Azért, mert édesanyám alfalvi. Ezen felül pedig azért, mert van néhány izgalmas dallam, ami a Bartók-gyűjtésekből előkerült. Nagyon mély szövegében és dallamában, és arra vagyok kíváncsi, hogy most előkerül-e azok valamilyen változata vagy valami olyan régi népdal, amit elfelejtettnek hittünk. Minthogy az ének és tánc nem elválasztható, így beszélgetéssel kezdjük, amiből aztán nótázás lesz. A zenészek itt vannak, s így a nóta akármikor átmehet táncba.” A gyűjtés módjára is válaszolt: „A gyűjtésnek én a tudományos megközelítésétől kicsit visszariadok. Úgy gondolom, az a rengeteg idős ember, aki őriz magában sok-sok régi népdalt, megérdemlik, hogy szőrmentén bánjunk velük. Először be kell férkőzni a bizalmukba. Mert az idős embernél minden nap más, nem lehet tudni, hogyan ébredt, mije fáj, mikor és mire nyit ki feléd. Ez annyira gazdag, hogy érdemes hagyni, történjen úgy, ahogy jön. Stresszmentesen, tudománymentesen. Viszont ha ott van húsz barátod, akik ilyesmivel másképp nem foglalkoznának, elmennének az öregek mellett, és nem tennének fel egy kérdést sem, akkor lehessenek egy ilyen alkalomnak részesei. Ami aznap felszínre jön, az legyen egy közös ajándék.” Az említett „húsz barát” a Porozó táncklubba járók egy része. Nem zárt közösség, azoknak van köztük helyük, akik néptáncolni akarnak akár diákok, akár ötven év fölöttiek. Hetente egyszer a Gyergyószentmiklóson van a találkozó, de eljárnak a szárhegyi, a remetei táncházba. A gyergyószéki települések szinte mindegyikében van legalább egy porozós, de a táncoktató szerint a legerősebb magot az újfalviak képezik, akik önerőből néznek egyre mélyebbre a gyergyói népzenébe. „Nemcsak muzsikálják a gyergyói zenét, hanem fontosnak tartják, hogy ők a gyergyói zenének az éltetői. És ez nagy szó.” Ilyen ifjú társaság várta az idős embereket a művelődési házban. Valami újat akartak kapni az eddig szerzett tudásukhoz. „Azt mondják a tudósok, hogy már újat nem nagyon lehet termelni. Viszont közösséget formálni lehet – mondta Sándor Csaba. – Ha ide bejön hat idős, asszonyok, férfiak vegyesen, és ők majd úgy mennek haza, hogy tele lesz a szívük, ha azt mondják: ezek a fiatalok kíváncsiak ránk, s ezt a komájuknak is továbbmondják, akkor a következő alkalomra már egymást szólítják meg, s keresni fognak emlékeikben, hogy még adhassanak. Mi most régi dalokat kérünk tőlük, és az együttlét élményét adjuk. Ezt ők legközelebb újra meghálálják. És ha ez megtörténik, akkor minden megvan.” Érkeztek is az idős emberek: Nagy Teréz és Vad Erzsi Borzontról, Alfaluból Vizoli Demeter, a jó „zsukás” hírében álló idős táncos mellett az asszonyok is: Kis Amáli és Nagy Erzsébet, sőt még Kis Erzsébet, Sövér Elek húga is ott volt. A muzsikusok értették a dolgukat, úgy húzták, hogy az kikövetelt még egy szakaszt, amibe mindenki bepótolta azt a részt, ami felsejlett benne a régmúltból. Magukon is meglepődtek az idős emberek. Vizoli bácsi akkor, amikor egy olyan dalba kezdett, amit tízévesen énekelt utoljára: „most is tudom a szövegét, pedig soha le nem írtam” – mondta, s aztán megpótolta: „Annak idején mi sokat énekeltünk, egymástól tanultunk, de ha bekerült egy kazetta, az kincset ért. Egész éjszakákat dúdoltuk. Akkoriban divat volt énekelni. Az utcán is.” Balázs József festőművész, akiről azt hinnénk, kisujjában van minden, ami alfalvi, szintén csodálkozhatott: „ez mágia, ami itt történik. Az idő megállt, s a teremtés, a népdalokon keresztül újratölti magát.” A farsangi találkozót újabbak követik – ez az elképzelés. A böjtben „megemésztik”, átelmélkedik, amit eddig kaptak, s aztán ha újra vágynak egymás társaságára, húsvét után üzennek utánuk: kíváncsiak rájuk. S ami addig felszínre kerül az öregek lelkében, lesz, akiknek megmutatni. Csibi Márti, Balázs Katalin. Székelyhon.ro 2016. május 17.Zenélő bástyák, mérges diákok a kolozsvári könyvhétenVarró Dániel nem szívesen érettségizne le önmagából, Király László pedig tényleg hallotta zenélni a Szabók bástyáját – többek közt ilyen és ehhez hasonló érdekességeket hallhatott a hétvégén a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét közönsége. A rendezvénysorozat számtalan eseménye közt a FestivApp nevű okostelefonos alkalmazás is segített eligazodni, a Bulgakovban pedig ingyen járt a kávé azoknak, akik könyvet olvastak. A Fogoly utcában gólyalábas bohócok szórakoztatták a gyerekeket, miközben szüleik a könyves standok kínálatából válogattak. A pénteki nap egyik legizgalmasabb eseményének a budapesti Varró Dániel közönségtalálkozója bizonyult. A József Attila-díjas költővel szervezett beszélgetésre jó néhány kismama elvitte a gyerekét is. Hogy ne csak felolvasásra korlátozódjon a találkozó, arról Molnár György, az Eszter-lánc mesezenekar gitárosa gondoskodott, aki Varró Dániel több költeményét is megzenésítette. A gyerekversek felolvasása mellett Varró néhány szellemes történetet is megosztott hallgatóságával. Megtudtuk, a Nők Lapja főszerkesztőjétől – miután az felkérte, hogy írjon a lapba – azt kérdezte, hogy nem írhatna-e verses formában, mire azt a választ kapta: alkosson csak prózában, mert „a versek összezavarnák a Nők Lapja olvasóit”. Arról is beszámolt, hogy már az első kötetére olyan kritikát kapott, miszerint túl gyerekes, sőt a „posztinfantilizmus előfutára”. „Rájöttem, hogy nem tudnék önmagamból ötösre leérettségizni” – fogalmazott a költő, hozzátéve, hogy mióta érettségi tétel lett belőle, rengeteg üzenetet kapott érettségizőktől, hogy segítsen kidolgozni a róla szóló tételt. Az egyik diák ráadásul megfenyegette, hogyha őt húzza ki az érettségin, és megbukik, akkor „kiheréli” a szerzőt. Tamási Áron, a közszereplő Természetesen a könnyed, vidám rendezvények mellett komolyabb hangvételtű irodalmi események is helyet kaptak a könyvhét programkínálatában. Május 26-án lesz Tamási Áron halálának 50. évfordulója, ennek apropóján emlékkonferenciát szenteltek a szervezők a farkaslaki születésű írónak. Ezúttal nem elsősorban a szépíró Tamásiról, hanem közéleti szerepvállalásáról esett több szó. Kónya Hamar Sándor Tamási Áronnak a Vásárhelyi Találkozón betöltött szerepét taglalta, Láng Gusztáv, Dávid Gyula és Kántor Lajos pedig személyes emlékeket idéztek fel az íróval kapcsolatban, Tamási 1956-os, a Bolyai Egyetemen tartott közönségtalálkozója köré építve elbeszéléseiket. Kónya Hamar Sándor elbeszéléséből többek közt megtudtuk: Tamási Áron az általa szervezett Vásárhelyi Találkozó után – amelynek célja az volt, hogy a különböző ideológiai irányzatokat képviselő erdélyi magyar értelmiségieket együttműködésre bírja – úgy nyilatkozott: amit tett és mondott, normális esetben politikusi feladat lett volna. Láng Gusztáv irodalomtörténész elmondta: a Bolyai-egyetem diákirodalmi körének elnökeként annak idején neki kellett formálisan meghívnia Tamási Áront, hogy tartson előadást. Mint részletezte: Tamási nagyon nehézkesen válaszolt a politikailag kényes kérdésekre, ugyanis közhelyeket sem akart mondani. Amikor viszont a gyerekkoráról kezdett el mesélni, akkor már könnyedén beszélt, később derült ki, hogy A vadrózsa ága című önéletrajzi írását mondta fel. Láng szerint Tamási akkora műgonddal írta meg a regényeit, hogy írás közben meg is tanulta őket kívülről. Hozzáfűzte, Tamási novellái új fejezetet nyitottak a magyar irodalomban. Dávid Gyula irodalomtörténész szintén jelen volt a Tamási Áron előadásán, azonban emlékei helyett inkább a rendelkezésre álló korabeli forrásokra hagyatkozott. Köztük volt Jordáky Lajos szociológus naplója és kihallgatási jegyzőkönyve is. A forrásokból kiderül, Tamási 1956 október 15-én érkezett meg Kolozsvárra feleségével, aznap este Jordáky Lajossal beszélgettek, a közönségtalálkozóra pedig 17-én került sor. Mintegy 700 diák ünnepelte akkor Tamási Áront. Dávid Gyula hozzáfűzte, a Tamási Áron megfigyeléséről szóló akták még mindig nem kerültek elő a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács irattárából. Egy műemlék orgona hangja Király László kolozsvári költő A Bethlen-bástya dallama című legújabb verseskötetét mutatta be a könyvhéten a Bulgakov irodalmi kávéházban. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényén László Noémi költő kérdésére Király elárulta, egészen banális dolgot jelez a cím. Amikor ő felkerült Kolozsvárra, még romos állapotban volt a Bethlen-bástya néven is ismert Szabók bástyája, az októberi szelesebb reggeleken átfújt a bástya ablakain a szél, így a műemléképületből orgonálásra emlékeztető dallamok szűrődtek ki. László Noémi kérdésére elmondta: nem tudja, mi lesz a mostani ifjú alkotók sorsa, de biztos benne, hogy bármilyen kátyúból megtalálják a kiutat. Alapítvány fiatal írókért Méhes György író idén száz éve született, ezért két rendezvényt is szenteltek a centenáriumi megemlékezésnek a szervezők. Csütörtök este a Bulgakov irodalmi kávéházban Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze olvasott fel Méhes György műveiből. Szombaton pedig a kolozsvári magyar főkonzulátuson Méhes György Földi istenek című egyfelvonásos színdarabját olvasták fel. Az eseményeken az örökösök részéről jelen volt Sárkány-Nagy Erzsébet és a Bulgakov kávéház tulajdonosa, Nagy Elek, az író gyermekei, akik bejelentették: alapítványt hoznak létre a fiatal tehetséges írók támogatására és édesapjuk hagyatékának gondozására. Nagy Elek elmondta: az alapítvány 100 millió forintos nagyságrendű összegből gazdálkodik, célja felkutatni az új tehetségeket. Hangsúlyozta: édesapjuk beléjük táplálta az irodalom szeretetét, a nemzettudat megtartása pedig irodalom nélkül lehetetlen. Az alapítvány fő feladata a már korábban alapított Méhes György irodalmi díj odaítélése lesz, emellett a 2007-ben elhunyt író szellemiségét követve ösztöndíjakkal és pályázatokkal fogja segíteni a fiatal szerzőket. Szőcs Géza író, Orbán Viktor miniszterelnök kulturális tanácsadója arról értekezett, hogy Méhes György életpályáját folytonos újrakezdés jellemezte. Az, hogy Méhes György humora ma is aktuális, a jelenlévőknek egyértelműen kiderülhetett a Földi istenek egyfelvonásos színdarabból, Bogdán Zsolt, Csutak Réka és Dimény Áron színművész remekbe szabott előadásában. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 4.Felvinc Napok sütikiállítással, előadásokkalTizenegyedik alkalommal szervez Felvinc Napokat augusztus 6–7-én a Felvinc Egyesület, ezúttal az értékek, a település történetének és hagyatékának megismertetése a cél. Szombaton a gyülekezeti házban 10 órától a felvinci és marosújvári gyerekek Szeretsz-e engem? című előadása nyitja a programot, majd kézműves foglalkozásokon az írásos öltés (Szegedi Mária, Nagy Erzsébet), a horgolás (Nagy Ilonka) és a gombvarrás (Timár Melinda) kulisszatitkai kerülnek terítékre. Winchtől .... Unireáig címmel 11 órától Szacsvai Kinga tart vetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást, majd a polgármesteri hivatalba, Felvinc volt börtönébe, a Vigadóba, a római katolikus és a református templomba kalauzolják az érdeklődőket. Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 3.Beszélgetőkönyv táncművészről nemcsak a tánc szerelmeseinekKivételes tehetség, közvetlenség és jó humor – ezek a tulajdonságok jellemzik Szállassy Nagy Erzsébet prímbalerinát, a Kolozsvári Magyar Opera nyugalmazott táncművészét. Erről győződhettek meg azok, akik részt vettek Laskay Adrienne A tánc bűvöletében – Beszélgetőkönyv Szállassy Nagy Erzsébet táncművésszel című kötetének bemutatóján a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektori hivatalának Óváry-termében. Sorbán Angella, a Scientia Kiadó munkatársa elmondta: Laskay Adrienne kézirata a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által 2015 óta meghirdetett nyílt pályázatra érkezett, amire idén is várják a tudományos, művészeti, irodalmi és technikatörténeti jellegű kéziratokat. – A könyvet elolvasva az olvasókhoz közelebb kerül a táncművészet. Másrészt arra is fény derül, hogy a művésznőnek fontos volt, hogy csak a saját érdemeire és értékeire építse a pályáját. Soha nem kovácsolt előnyt abból, hogy Nagy István író lánya, de az ebből fakadó hátrányokkal felvette a harcot. A könyv nem megszépítő emlékezés: Szállassy Nagy Erzsébet nem csak azokat nevezi meg, akikkel szemben hálát érez, hanem azokat is, akikkel konfliktusai voltak, de ezeket az eseményeket saját lelki békéjébe, harmóniájába emelte át. Az utolsó fejezetben az interjúalany saját gondolatait fogalmazza meg, miszerint művészi pályája emberi küldetését jelenti. A könyvet ezért nemcsak a tánc szerelmeseinek, hanem azoknak is ajánlom, akiket eddig nem érintett meg a tánc bűvölete, mert Szállassy Nagy Erzsébet művészi és emberi habitusa, értékrendje biztos rájuk is hatással lesz – mondta a könyvet méltató Nagy Ibolya. – Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy miért írok? Ez a fajta irodalom arra szolgál, hogy azoknak az embereknek állítsunk emléket, akik nagyon mostoha körülmények között egy életen át a kolozsvári közönségért éltek és dolgoztak. Ebben a könyvben különösebb figyelmet fordítok a Nagy családra. Nagy István írót már annyira elfeledték, hogy talán még az iskolai irodalomórán sem tanítják. A másik személyiség Trixi Checais koreográfus, aki lehetővé tette, hogy Nagy Erzsébet az opera szólistájává váljon – magyarázta Laskay Adrienne, azt sem hallgatva el, hogy ezt a kéziratot eredetileg a Prospero-sorozatban kívánta megjelentetni, de ott pénzhiányra hivatkoztak, így nagyon jól jött a Scientia Kiadó pályázati felhívása. – A Kovács Attila operaénekesről szóló beszélgetőkönyv bemutatója után szólt nekem Adrienne, hogy a következő könyve rólam fog szólni. Arra gondoltam, mit tudok én 25 évvel a nyugdíjazásom után mesélni, hiszen azóta sok minden háttérbe szorult, nem foglalkoztam az akkori eseményekkel. Igyekeztem őszintén, spontán válaszolni a kérdésekre. A könyv pontosan tükrözi az életemet, művészi pályafutásomat és a magánéletemet is – mondta Szállassy Nagy Erzsébet, aki elismerte: azért nem választotta a külföldi karriert, mert számára fontosabb volt a családja, az itteni közönség szeretete és elismerése. – Hogy ez a szeretet a mai napig is él, tanúsítják azok a kollégák, akik most eljöttek erre az eseményre – tette hozzá a volt prímbalerina. Zárszóként arra kérte a jelenlevőket: a tánc iránt érdeklődő gyermeküket vagy unokájukat buzdítsák arra, hogy hivatásos táncos, balerina legyen belőlük. Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-16
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
